Csütörtök volt és egy eseménydús napot készültem magamután hagyni. Reggel jó kedvvel keltem, ualmas infoóra követte. Unalmas igaz csak egy darabig volt… utánna a hajtépő idegesség váltotta fel, mert annyira hülye feladatokat kellett oldani. Szerencsére az is eltelt, utána meg beültünk a Heltaiba egyet kávézni meg iegymást fogyasztani. Fél egyre visszamentünk a suliba a Könyvtár-napokra. Ott beneveztünk a kvízversenyre és amekkora szerencsém volt meg is nyertük a csapattal:). Még kisideig lofráltunk egy kicsit a suliban s utána hazament mindenki a haverikörből. Többekközt én is visszamentem a bentlakáshoz. Felnéztem Emőhöz(a nőváremhez) egyet s elpanaszoltam neki, hogy hazamennék. Ő is jóváhagyta, hogy jó lenne ha hazamennék. Nekem viszont csak pénteken lett volna jó hazamenni, de érvek nélkül is hamar meggyözött Emő, hogy az aznapi utolsó busszal menjek:-P. Így este már saját városomban voltam szemtanúja a költői naplementének. Hazafele indultam nagy és alkalmatlan csomagjaimmal, de nem is számított már az a plusz néhány kilo pakk a hátamon, hisz hazai földet tapostam. Még két sarkon kellett volna befordulnom amikor eszembe jut régi barátom, Pepi. Gondoltam fel is nézek hozzá hátha ez alkalommal lesz szerencsém és találkozok vele. Az a nap szerencsés napom volt, mert otthonkaptam. …most már bánom, hogy nem fogadtam a lotton:P. Pepi nyít ajtót, én meg ott gyökeret is hajtottam. Szia hangzik el mindkettönk szájából. Második mondat talán az enyém volt, mégpedig „te géza, tudod mióta nem láttalak?! … egy hét hiány tíz hónapja”. Érdekes, hogy mennyire pontos a biológiai óránk, hisz ezt semmi számigálás nélkül mondtam neki! Igaz két napot tévedtem, de az a hétvégényi idő elhanyagolható a tíz hónap mellett. Érdekes miként müködünk… . Körülbelül egy és fél órát beszélgettünk, vagyis beszélt Pepi. Én csak hallgattam, hogy min is ment keresztül az az idő alatt. Sokminden változott… régebb például mint testvérek úgy voltunk. Most pedig különváltak útjaink és már-már azt se tudjuk, hogy a másik él-e még. De a viszontlátás öröme elégtétel volt nekem.
Pénteken Andrással és Csipivel is találkoztam. Hogy pontosabb legyek ők látogattak meg. Nagyon jól esett, hogy láthattam legközelebbi barátaim egy részét. A többiek sajnos vagy munkában vagy Csíksomlyón. De az otthoni tájban őket is felleltem, hisz emlékeim szorosan kapcsolódnak városomhoz és az ott szerzett örök barátokhoz.
Szombaton szüleimmel már vissza is mentem Kolozsvárra, Jancsi(unokatestvérem) ballagását ünnepelni. Maga az ünnepély zsúfolt volt. A Nemzeti Színházban az ünneplősereg úgy állt mint konzervben a hering. Édesapámmal ki is jöttünk és cigarettázva vártuk mig lejár a feszti és kivonul a díszsereg. Ezután a szük családi ünneplés következett. Színvonalas hotelben, luxus körülmények közt normális, hogy a lehető legjobban telt. És ezt fokozta az is, hogy Szilárddal(a másik unokatesommal) is válthattam egy pár szót élőben, mivel ő is körülbelül annyi ideje nem volt szem közelben mint Pepi.
Lassan ismét eljött az este. Lefekvés és a következő napba teleportáltam magam:-P. A vasárnapom már nem volt egyáltalán érdekes… épp hogy eltelt …eltelt vele együtt a hétvége is. Nagyvonalakban ez történt, … nagyon gyorsan:(.