Újra közeledik a hétvége és nekem mint mostanság leggyakoribb megint nincs egy árva pénzem. Hétfőn, Kedden és Szerdán megérkeznek a haversrácok meg kolleginák otthonról és máris kezdődik a „life”-olás. Meg is kezdődött csak valahogy én megint kimaradtam belőle… Na jól van nó… Szerda este én is kint voltam egyet, hogy ne hazúdjak. Az új geológiás haverekkel és az évfolyamról négyen voltun összeülve. De nem volt annyira stram, hogy kitörölhetetlen emlékké váljon. Pénz hiányában csak lapozni tudtam az itallapot nemhogy fizessek bármit valakinek. Lent vagyunk már a második kocsmában aznap, kliensek nagyrésze a fotbal meccset nézte. Kivártuk a félidőt és elkezdtünk …vagyis elkezdtek csocsózni a többiek. Én nem is zavartattam magam… inkább egyszál magamban ott maradtam az asztalnál, minthogy ott csorógtassam a nyálam a csocsóasztal felett. Amúgyis gyertyatartónak éreztem magam… két lány és négy fiu voltunk. Nós elég nyílvános volt, hogy ki melyik csajt szemlélte ki. Maradt az egyik csávoka meg én „cu pula goala”. De mit is csinálhattam volna én… ? Az egyik csaj, hogy őszinte legyek nekem is bejön abból a felállású bandából, viszont minek csapjam a szelet?… úgyis a másik csávoka tehetősebb… . Esélyeimet magamban felvázolva eldöntöttem, hogy hagyom az egészet magától alakulni. Persze a csávoka állását is felmértem azelőtt… másképp nem lettem volna annyira nyugodt:P. Szóval tétlen voltam… este háromnegyed tizenegy körül járt már az idő és a bentlakásban hamarosan zárták volna a kaput. Bejelentettem, hogy megyek. Kellemes meglepetésemre a nagy Ő-vel együtt néhányuk marasztalni próbáltak. Nagyon jól esett:D. Mégis hazamentem.

Másnap reggel kiderült, hogy egész éjjel együtt volt a bagázs. Nó, mi nem történik… rossz stratéga vagyok. Egész nap felmosórongy voltam. Bántam, hogy nem maradtam én is velük. Infoórán voltunk és a csajénak nem ment a feladat, …felajánlottam, hogy segítek erre Ő rámförmedt. Bemosott az élet aznap már másodjára… . Szerencsére hamarabb lejártak az óráink és estefele már otthon voltam. Hamar kajáltam otthon egyet és indultam is melóba. Az szerencsére jobban telt mint a nap első fele. Nem ismertem egy árva lelket sem a munkások közül:P. Így hát hamar eltelt az az idő amit melóban töltöttem. Munka után hazaapróztam és egyenest az ágyba vetődtem.

Pénteken reggel összegyültünk megint a geológiás haverekkel, viszont most távolról sem szórakozás céljából. Egy dolgozatot kellett összeállítani a terepgyakorlatról. Ne is mondjam, hogy mennyire utolsó pillanatban fogott neki minden csapat a dolgozatának. Oszt megint kiderült, hogy Valaki szeret minket Odafenn. Négyig kész is lett mindenki dolgozata. Most már jöhetett a többórás bemutatóözön. Túlvészelte mindenki szerencsére, de ennél unalmasabb tevékenységben nagyon rég nem vettem részt. Megvártuk a kiértékelőt és amint lejárt haza is húztam kajálni. Aznap csak egy „gyenge elméjű” reggelit termeltem be. Otthon jól bezabáltam és így már mehettem nyugodt lelkiismerettel sörözni a többiekkel. Csodálatos, hogy egy pár sör mire képes ha az embert jókedvében éri utol a „bicepsz” sport. Jól éreztem akkor magam. Csak az volt a baj, hogy a kocsma bezárt mi meg kellett huzzunk. De ezzel még semmi sem veszett el, az egyik haversrác felajánlotta lakásának melegét az éjj hátralevő részére. Fel is mentünk hozzá. Nagyjából ugyanaz a csapatfelállás volt mint Szerdán. Mi késik nem múlik:). Végre megláttam, hogy mivel is töltötték akkor az éjszakát. Az igazat megvallva voltak szebb fehéréjszakáim is. Nem panaszkódni akarok, de mindenki annyira álmos meg elcsigázott volt, hogy semmi értelmes tevékenységet nem találtunk ki. Végigszunditva az utolsó pár félórát valahogy eltelt az idő és hárman elindultunk a buszmegállóba. A korareggeli hűs szellőben vártuk a buszt, én meg boldogan tértem haza, hisz rájöttem, hogy semmit sem halasztottam pár nappal ezelőtt. Sőt a kedves kis lányról se változott a véleményem.