Utobbi időben megragadott egy nagyon jó, viszonylag “régi” zeneszám! …Valojában nem csak egyJ, de erre fel szeretném hozni mindenki figyelmét. A Foo Fighters – tól a My Hero – ról van szó. A címe eleve árulkodik, ugye? A hétköznapok hőseiről írogatnék egy pár mondatot a következőkben.

            Mindenkinek volt kisebb korában egy, esetleg több, példaképe. Ő volt a mi “hősünk”. Csak az a baj, hogy azóta sok víz lefolyt a Maroson, ahogy nálunk mondani szokás, és a hősünk elvesztette karizmatikus ideálképjét elöttünk. Igen, csalódtunk az ideálunkban, …megtanultuk, hogy milyen az élet. De mi van, ha csak mi vesztettük el tiszta, őszinte látásmódunkat. Mindenben csak a saját igazunkat keressük, vagy tévedek? Való igaz, hogy velünk együtt a világ is romlótt, viszont bevallhatjuk, hogy mi is ráteszónk egy lapáttal.

            A gyerekkori hőseink, mindenki jól figyeljen!, NEM tüntek el, hanem csak alakot váltóztattak(nem vagyok hülye, most következnek az érveléseim). Azaz ne gondoljon most senki se Gumiemberre vagy reinkarnációra, hanem nézzünk csak körül! A gyerekkori hősünk tökéletes volt… egy ideig. Utánna az összes hibáját megtaláltuk, már nem volt „jó”. De miért hibákat keresünk??? És főleg embertársainkban ujabban? Az “eltünt” hősök mi vagyunk! Mi vettük át az ők jó tulajdonságaikat. Csak kevesen élnek ezekkel az adottságokkal. Pontosítok, nem szuper erőkről van szó! Csak a mindennapi jócselekedetekre gondolok. Elég ha segítesz a barátodon egy jótanáccsal, …kitudja, lehet, hogy a jövöjét tereled simább vizekre! Vagy kisegíted a bajból, legyen az bármi. Az is elég ha meghallgatod és nem csúnya arcot alakítva elküldöd egyfele. Néha egy mosoly hozza a legnagyobb változást. Ha mindenki egy kis türelmet és jószándékot fordítana társaira, talán, a világ olyan lenne, mint egy utopisztikus regényben. Rossz persze, hogy történik, de ne folyton azt jegyezzük meg! El se hinnétek, hogy hányan megtennének értetek akár bármit. Csak akarva-akaratlanul, elkerülik a tudatunkat ezek a dolgok. Az én személyes tanácsom az lenne, hogy figyeljünk egymásra, …így felismerjük az igazi hősöket!

            Befejezésül meg szeretném köszönni nektek, hogy a hőseim vagytok és egyben bocsánatot is kérek, hogy nem ismertem fel bennetek!